Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szimmetria és fejlődési stabilitás

2010. június 29. 00:00 - Meskó Norbert

Source: Uiversity of St. Andrews, UK.

A fizikai vonzóerő megítélésében fontos szerepe van a test és az arc szimmetriájának, amely nemektől független, és a szexuális vonzerőnek is olyan univerzális feltétele, amely bármely kultúrában fellelhető. A test kétoldali tulajdonságainak (pl. a végtagok, vagy a szemek) kialakulásához ugyanarra a génkészletre van szükség, tehát a szervezet tökéletesen szimmetrikus lesz, ha az egyedfejlődés során semmilyen káros működés nem fejti ki a hatását. Mivel általában a különböző károsító tényezők fejlődési rendellenességeket okoznak (pl. stressz, paraziták, káros mutációk, tartós táplálékhiány, betegségek, stb.), ezért a fejlődésben eltérések alakulnak ki a tökéletes szimmetriához képest. Az organizmus immunkompetenciáját alapjaiban meghatározó genetikai heterogenitás (sokféleség) mértéke az, ami kialakítja az egyed genetikai konstrukcióját, és elsősorban ez a tulajdonság felelős a fejlődési rendellenességek kialakulásának mértékéért. Egy élőlény a környezeti tényezők káros hatásait akkor tudja elhárítani, ha genetikai minősége minél jobb és olyan homeosztatikus mechanizmusai vannak, amelyek elég erősek ahhoz, hogy az egyed fejlődését stabilizálják.

Tehát a szimmetria aránya arról a képességről árulkodik, hogy a környezeti ártalmak ellenére a szervezet mégis hogyan tudja a fejlődést a normál irányba terelni, ezért jó mutatója az organizmus fejlődési stabilitásának (Gangestad és Thornhill 1999, Thornhill és Gangestad 1999). A tökéletes szimmetriától való véletlenszerű eltérés mértékét jelöli az un. fluktuáló aszimmetria (FA) szintje. Azért „fluktuáló”, mert nem genetikailag szabályozott az aszimmetria iránya és véletlenszerű folyamatok közben alakul ki (Thornhill és Gangestad 1993). Az élőlényekben a nagyobb mértékű homozigótasággal együtt jár a magasabb FA érték. Minél szimmetrikusabb tehát az egyed, annál kedvezőbb a fejlődési stabilitása, amelyet külső megjelenésével képes reklámozni is.

A szimmetria-elv tesztelésére számos vizsgálat született, valószínűleg azért is, mert a testen és az arcon jelentkező szimmetria jegyeket viszonylag könnyű mérni. A kutatók azt találták, hogy a kevésbé szimmetrikus (akiken magas FA értéket mértek) emberek között megnövekedett az egyes kórképek előfordulási valószínűsége, mint pl. skizofrénia, az alacsony születési testsúly vagy a Down-kór és erősebb hajlamot mutatnak a depresszióra, az érzelmi labilitásra, sűrűbben számolnak be fejfájásról és emésztési problémákról (Shackelford és Larsen 1999). Nemcsak az egészség általános mutatói és az FA között találtak összefüggést, hanem például kiderült, hogy az aszimmetrikusabb testi jellegekkel bíró emberek intelligencia hányadosa alacsonyabb (Furlow és mtsai. 1997), és hogy a magasabb FA értékkel jellemezhető férfiak ejakulátumában található spermiumok száma és mozgási sebessége a fertilitás szempontjából hátrányosabb tulajdonságokkal bír (Shackelford és mtsai. 2000).

Az emberek azért preferálják a szimmetrikusabb jellegeket mutató partnereket a párválasztás során, mert a fejlődési stabilitás képessége öröklődik. Tehát a szimmetrikusabb egyedek képesek értékes génjeiket továbbörökíteni, növelve ezzel utódaik patogénekkel szembeni ellenálló képességét. Az ehhez szükséges aszimmetria detektálása pedig a szexuális szelekció által létrehozott jellegeken történik, mert a nemi jellegek nagyobbak és költségesebbek, mint más testi tulajdonságok, ezért sérülékenyebbek a külső és belső tényezők okozta fejlődési rendellenességek iránt (Watson és Thornhill 1994).

Ezzel összhangban azt találták, hogy a szimmetrikusabb arcú emberek képeire szignifikánsan magasabb pontszámot adtak az értékelők a szexuális vonzerő megítélésekor, mint a kevésbé szimmetrikus arcokra (Gangestad és mtsai. 1994). Amikor a modern komputertechnika segítségével az arcképek szimmetriaértékét mesterségesen megnövelték, azt kapták, hogy ezzel arányosan a vonzerő mértékének megítélése is emelkedett (Johnston és mtsai. 2001). Úgy tűnik azonban, hogy a szimmetrikusabb arcok nem csak a laboratóriumi körülmények között váltják ki az észlelő szexuális vonzódását. Az egyik vizsgálatban azt találták, hogy azok a nők és férfiak, akik szimmetrikusabbak, korábban kezdenek el szexuális életet élni és több szexuális partnerük van, mint kevésbé szimmetrikusabb társaiknak (Thornhill és mtsai. 1995).

Azt feltételezhetjük, hogy az arc szimmetria jegyei összekapcsolódhatnak más fenotípusos kulccsal is. Egy vizsgálatban arra kértek nőket, hogy a vonzerő szempontjából értékeljenek olyan férfi fél-arcképeket, amelyeket előzőleg középen, hosszanti irányban szétvágtak. Kiderült, hogy azokat az arcokat ítélték a legvonzóbbnak, amelyek eredetileg a legszimmetrikusabbak voltak. A vizsgálat további részében azt találták, hogy a férfi arcok maszkulin jellegei (állhossz, alsó arc nagysága) és a teljes képen mérhető szimmetria érték között pozitív korreláció van. Az eredmények azt mutatják, hogy a két fitness-indikátor együttes megjelenését a relatíve magas tesztoszteron indukálta (Scheib és mtsai. 1999).

Irodalom

  • Gangestad, S. W., Thornhill, R. és Yeo, R. A. (1994) Facial attractiveness, developmental stability, and fluctuating asymmetry. Ethology and Sociobiology, 15, 73-85.

  • Gangestad, S. W. és Thornhill, R. (1999) Individual differences in developmental precision and fluctuating asymmetry: A model and its implications. Journal of Evolutionary Bi-ology, 12, 402-416.

  • Johnston, V. S., Hagel, R., Franklin, M., Fink, B., Grammer, K. (2001) Male facial attrac-tiveness: Evidence for hormon-mediated adaptive design. Evolution and Human Be-havior, 22, 251-267.

  • Scheib, J. E., Gangestad, S. W., és Thornhill, R. (1999) Facial attractiveness, symmetry and cues of good genes. Proceedings of the Royal Society of London, Biological Sciences, 266, 1913-1917.

  • Shackelford, T. K. és Larsen, R. J. (1999) Facial attractiveness and physical health. Evolu-tion and Human Behavior, 20, 71-76.

  • Shackelford, T. K., Weekes-Shackelford, V.A., Leblanc, G.J., Bleske, A.L., Euler, H.A., és Hoier, S. (2000) Female coital orgasm and male attractiveness. Human Nature, 11, 299-306.

  • Thornhill, R. és Gangestad, S. W. (1999) Facial Attractiveness. Trends in Cognitive Sci-ences 3, 452-460.

  • Thornhill, R. és Gangestad, S. W. (1993) Human facial beauty: Averageness, symmetry and parasite resistance. Human Nature, 4, 237-270.

  • Thornhill, R., Gangestad, S. W., és Comer, R. (1995) Human female orgasm and mate fluc-tuating asymmetry. Animal Behaviour, 50, 1601-1615.

  • Watson, P.J. és Thornhill, R (1994) Fluctuating asymmetry and sexual selection. Trends in Ecology and Evolution 9, 21-25.
  • komment

    A bejegyzés trackback címe:

    https://paleoszex.blog.hu/api/trackback/id/tr7713678094

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.