Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A nemek aránya hatással van a félrelépések gyakoriságára?

2015. augusztus 30. 12:54 - Meskó Norbert

 elkotelezodes_hutlenseg.jpg

A párkapcsolaton kívüli szexuális viszony, vagy más szavakkal, a félrelépés, a házasságtörés, a megcsalás, a hűtlenség, stb. általánosan elterjed jelenség minden ismert társadalomban. Még ha nagy egyéni különbségek mérhetők is a hűtlenségre való hajlamban (vannak, akikre inkább jellemző a hűtlenség, míg másokra inkább a hűségesség), azt mondhatjuk, hogy fajunk szexuális viselkedésének egyik sajátosságáról van szó. A házasságtörésen (hűtlenségen) kapott fél gyakran mentegetőzik azzal, hogy nem is tehet a róla, hanem rajta kívül álló okok miatt, mintegy véletlenszerűen sodródott bele az dologba. Bár mai bejegyzésünknek nem célja a félrelépéssel kapcsolatos egyéni felelősség relativizálása, elmaszatolása, mégis egy olyan vizsgálatot mutatunk be, amely rávilágít, hogy vannak külső körülmények, amelyek valóban hajlamosíthatnak a félrelépésre. Más körülmények pedig a hűségességre. Két amerikai antropológus, Ryan Schacht (University of Utah) éa Prof. Monique Borgerhoff Mulder (University of California-Davis,) ugyanis azt találta, hogy az adott populációban élő nő-férfi arány hatással van arra, hogy milyen szexuális stratégiát részesítenek előnyben az ott élők.

Mára a klasszikus evolúciós pszichológiából megismert nemi szerepek (félénk, visszafogott nők vs. aktív, heves férfiak) meglehetősen elavultnak mondhatóak. Nagyon emlékeztetnek azokra a sztereotip nemi szerepelvárásokra, amelyeket a férfiuralmú társadalmakban általános érvényűnek tekintenek. Az ilyen kultúrákban a férfiaknak általában megengedett a szexuális szabad(os)ság, míg a nőknek pedig tiltott. A félreértés valószínűleg azon alapul, hogy az emlős fajoknál (így az embernél is) erős nemi különbség mérhető az egy utód létrehozásához minimálisan szükséges energetikai ráfordításban. A darwini szexuális szelekció elméletén alapuló szülői ráfordítás modell szerint ez a biológiai alapú nemi különbség a párválasztási stratégiákban is megfigyelhető. Szaporodási sikerességük maximalizálása érdekében a hímek igyekeznek a párzások gyakoriságágát növelni és minél több nőstényt elérni. A nőstények szaporodásbiológiai korlátai miatt a minél több hímmel való párzás nem növeli reproduktív sikerességüket. Ezért ők igyekeznek megtalálni leendő utódaik apjának a szülői ráfordításra képes és hajlandó és/vagy az átlagosnál jobb genetikai minőségű hímet. Ezen klasszikusnak is mondható evolúciós alapelvek mellet ma már azt is tudjuk, hogy a nők és férfiak alapvető párválasztási stratégiáját számos tényező befolyásolja.

Schacht és Borgerhoff Mulder (2015) kutatásukat Guyanaban végezték nyolc különböző Makushi közösségben, ahol eltérő nemi arányt találtak a felnőtt népesség körében a migráció miatt. A kutatók abból a viselkedésökológiai alapvetésből indultak ki, hogy az élőlények által alkalmazott reproduktív stratégiák érzékenyek a környezeti változásokra. Az egyed szaporodásával kapcsolatos döntéseiben figyelembe veszi az élő és élettelen környezetből származó információkat. Bár az ember esetében ezek nem minden helyzetben tudatos döntések, de szerepet játszanak az olyan hétköznapi párkapcsolati jelenségekben, mint a hűség-hűtlenség, elköteleződés, szülői ráfordítás, stb.

Az eredmények szerint, amikor a férfiak száma a populációban magasabb volt, mint nőké (férfi többség), akkor a nők és a férfiak elköteleződés-mentes szexuális kapcsolatok iránti nyitottságában nem mértek különbséget. Amikor viszont a nők aránya magasabb volt a populációban, mint a férfiké (női többség), akkor a férfiak inkább nyitottak voltak az elköteleződé-mentes szexuális kalandokra, mint amikor ők voltak többségben. Ahogy a férfiak száma növekszik a populációban, úgy csökken a minél több pár elérésére vonatkozó erőfeszítésük. A rivális férfiak megjelenésével együtt hangsúlyosabbá válik a korlátozottabb szexuális viselkedés iránti vágyuk. Ez a kutatás felhívja a figyelmet egy fontos pontra, amelyet rendszerint figyelmen kívül hagynak a nemi különbségekkel foglalkozó tanulmányokban. Mivel a nők magasabb reproduktív árat fizetnek (a terhesség és a szoptatás energetikai költségei miatt), ezért kevésbé hajlamosak csak a változatosság miatt kilépni egy már meglévő kapcsolatból, vagy kezdeményezni egy újabb viszonyt. Amit eddig kevésbé hangsúlyoztak, az az, hogy a férfiak is jelentős reproduktív költséggel szembesülhetnek, amelyek korlátozhatják őket az új partnerek becserkészésében. Egy férfitöbbségű populációban kifejezetten nehéz ugyanis (női) partnert találni, ezért a meglévő partner különösen értékes erőforrássá válhat.

Ez a vizsgálat bemutatja, hogy fajunk szaporodási stratégiái nem függetlenek a társas környezet változásától. Ez nyilvánvalóan nem is lehet nagyon másként. Hiszen az emberi történelem során számtalan alkalommal borult fel a populációk nemi aránya valamilyen szélsőséges irányba (pl. háborúk, ínséges időszakok, járványok stb. miatt). Ha a reproduktív pszichológiánk (vágyaink, vélekedésünk, viselkedésünk, stb.) nem reagálna ilyen rugalmasan a megváltozott helyzetre, valószínűleg már rég kihaltunk volna.

Forrás: Schacht, R., & Mulder, M. B. (2015). Sex ratio effects on reproductive strategies in humans. Royal Society Open Science, 2(1), 140402.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://paleoszex.blog.hu/api/trackback/id/tr797745366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.