Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Miért éri meg jól kinézni?

2018. május 04. 21:12 - Meskó Norbert

dad_with_baby.jpg

Korábban egy kisbabára öntudatlan, passzív és a saját érdekeit fel nem ismerő lényként tekintettek. Az utóbbi évtizedek pszichológiai kutatásainak eredményei azonban egyre-másra cáfolják ennek a vélekedésnek a létjogosultságát, és kiderül, hogy a babák - ha nem is tudatosan, de - aktívan alakítják saját életüket. A mai bejegyzésünk alapjául szolgáló kutatásban Marlon R. Tracey és Solomon W. Polachek kutatók (Southern Illinois University) azt találták, hogy a baba és a papa közötti nagyobb fokú hasonlóság arra ösztökéli az férfiakat, hogy több apai ráfordítást mutassanak gyermekük felé, amely összességében megnöveli a baba egészségi állapotát.

Az emberi evolúciós során valószínűleg drámai hatással lehetett az utód túlélési esélyeire, ha az apa dezertált, elhagyta a családot. Az emberi faj kétszülős gondozásra szelektálódott, amelyet jól mutat az a tény, hogy a gyermekek saját testtel kapcsolatos önállósága, beszéde, mozgása, sőt a reproduktív életkorba való eljutás is hosszú évek fejlődését követően alakul ki. 

A Homo sapiens a belső megtermékenyítésű fajokhoz tartozik, ezért jellemző rá az emlősök szaporodásbiológiai sajátossága is: az anya kiléte biztos, az apáé bizonytalan ("mother's baby, father's maybe"). Az apa lehet, hogy a nővel hosszú távú elkötelezett kapcsolatban élő férfi, de lehet, hogy sármos szívtipró az. Mivel az apai szülői befektetés egy hosszú távú érzelmi elköteleződésen alapuló energia és idő ráfordítást jelent az utódra, ezért az apasági bizonytalanság csökkentése meghatározó evolúciós nyomást jelentett az ősi férfiakra nézve. Az egyik ilyen apasági bizonytalanságot csökkentő (és ezzel az apai szülői ráfordítást növelő) stratégia az utód és az apa közötti hasonlóság monitorozása. ezzel összefüggésben azt találták a kutatók, hogy gyermekáldás esetén az anyai rokonság hajlamos az utód és az apa közötti hasonlóságot, megerősíteni.

A férfiakban ez a veleszületett hasonlóság iránti érzékenység eléggé általános. Egy kutatásban, ahol 4-6 év közötti gyerekekről készült videó felvételeket használtak, a férfiak inkább azokat a gyerekeket szerették volna adoptálni, akiket magukhoz hasonlóbbnak találtak, a nők viszont nem mutattak ilyen preferenciát. Egy másik érdekes vizsgálatban manipulált arcképeket használtak és azt találták, hogy a férfiak (a nőkkel ellenben) pozitívan reagáltak a hozzájuk hasonló arcú gyerekekre (inkább adoptálták volna, több időt töltöttek volna vele, több zsebpénzt adtak volna neki), mint a ahogy viszonyultak a rájuk nem hasonlító gyerekekhez.

23652fac-30d2-426e-bc1c797313abf656_source.jpg

A kutatók egy nagy amerikai kutatás, a Törékeny családok és gyermeki jól-lét (Fragile Families and Child Wellbeing) adatait használták fel, amelyben 1998-2000 között született gyerekek és szüleik adatait tartalmazza. A kutatásban nem házas párokat kérdeztek meg (külön-külön az apákat és anyákat) a születéskor és az anyákat egy év múltán is. A kutatókat főként az első évnek az eseményeire voltak kíváncsiak, mert ez olyan érzékeny időszak, amikor a későbbi szülő-gyerek kapcsolat alapjai, a kötődés is kialakul. A résztvevő apák 30%-a ebben az időszakban eltűnt a családból. A kutatók olyan törékeny családokat vizsgáltak, ahol az egy év elteltével a szülők nem éltek együtt. Ezekben a családokban az apa sokkal kevesebb időt tölt a gyerekével, mint a hagyományos együtt élő szülők esetében.

Az eljárásban 715 család vett részt. A kutatók felmérték a gyerek és az apa közötti hasonlóságot, a gyermek születési és az egy évvel későbbi egészségi állapotát és az apa szülői ráfordítását (közvetlenül a gyerekkel töltött idejének mennyiségét, az anyagi támogatás nagyságát, és az anyával megosztott szülői felelősségvállalás mértékét).

Az eredmények azt mutatták, hogy az apjukra inkább hasonlító gyerekek egészségesebbek voltak egy éves korukra, mint az apjukra kevésbé hasonlító gyerekek, de ez az eltérés nem volt meg a születéskor. A babák egészségi állapotában mutatkozó eltérés az apával való hasonlóság miatt megnövekedett apai szülői ráfordításnak volt köszönhető. Ezek az apák többet foglalkoztak a gyerekükkel, felelősségteljesebbek voltak, több támogatást nyújtottak a baba fejlődéséhez és átlagosan havonta 2,5 nappal több időt töltöttek közvetlenül a gyerekükkel, mint azok az apák, akiknek a gyerekiek nem mutattak ilyen hasonlóságot velük.

Ez a kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy az apák aktív jelenlétükön, anyagi és érzelmi támogatásukon keresztül miként növelhetik utódaik túlélési képességeit, a jobb egészségi állapot elérésével.

***

A kutatás számos érdekes kérdést vet fel. Például, modern világunkban, amelyben a párkapcsolatok gyakran nem a gyermekvállalással összefüggő hosszú távú elköteleződésről szólnak, hanem sokkal inkább a kellemes időtöltésről, szórakozásról, önmegvalósításról, vajon fontos kérdés-e egyáltalán a férfiak jó apai minőségének jelzése?

***

Valószínűleg a baba-papa hasonlóság jelenségére reflektál az index.hu egyik blogjának aktuális bejegyzése (kép-összeállítása) is, amelyben az újságírók arra csodálkoznak rá, hogy Bradly Cooper filmszínészre miként hasonlíthat ennyire egyéves kislánya, miközben az anya vonásai alig felfedezhetők a babán.

Forrás: Tracey, M. R., & Polachek, S. W. (2018). If looks could heal: Child health and paternal investment. Journal of health economics57, 179-190.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://paleoszex.blog.hu/api/trackback/id/tr1713884816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.