Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Miért találjunk saját partnert, ha elvehetjük másét is?

2018. május 26. 10:05 - Meskó Norbert

el-nuevo-metodo-para-saber-si-tu-pareja-te-es-infiel-segun-harvard.jpg

Mit jelent elhalászni más partnerét? Amikor valaki egy olyan személlyel kezd szexuális és/vagy érzelmi kapcsolatot, akiről tudja, hogy az illető egy másik ember kizárólagos partnere. Ilyenkor valójában elhalássza a másik partnerét annak orra elől. A pszichológusok már rengetegszer leírták, hogy ez a fajta kapcsolat elég gyakori lehetett az evolúciós történetünk során (talán elég, ha a tízparancsolat „”Ne kívánd felebarátod feleségét!”, vagy „Ne törj házasságot!” parancsaira gondolunk), azonban viszonylag keveset tudunk az ilyen kapcsolatok minőségéről. Mai bejegyzésünk éppen egy ilyen kutatásról szól. Charlene F. Belu és Lucia F. O’Sullivan, a kanadai New Brunswick Egyetem Pszichológia Tanszékének kutatói ugyanis arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a párkapcsolat minősége az elhalászáson alapuló viszonyokban, szemben az olyan kapcsolatokkal, amelyek nem más partnerének elcsaklizására épülnek.

A kulturális monogámia (egy adott kultúra normái, erkölcsei és törvényei a monogám párkapcsolatok iránt) az érzelmi elköteleződésen alapuló partnerkapcsolatok általános formája, amelyben a hűtlenség általában elfogadhatatlan. Ugyanakkor a hűtlenség is eléggé általános jelenség, amelynek gyakoriságát a különböző vizsgálatokban 24%-74%-ig mérték.  A partner elhalászása egy Észak-Amerikai összehasonlító vizsgálat szerint szintén eléggé általános jelenség. A válaszadók többsége megpróbálta már elhalászni valaki más partnerét, hogy rövid távú kapcsolatot alakítson ki vele (85%). De azok is többségben voltak (78%), akik hosszú távra akarták elhalászni valaki más partnerét. Ezzel összhangban a megkérdezettek 75%-a, illetve 73%-a tapasztalta, hogy a partnerét hosszú távra, illetve rövid távra megpróbálta elhalászni valaki az orra elől. Természetesen nem csupán a próbálkozásokat mérték ebben a vizsgálatban, hanem a sikeres akciókat is. Az eredmények szerint ugyanis a férfiak 52-63%-a, a nők 42-47%-a arról számolt be, hogy a partner elhalászás legalább egyszer sikeres volt.

mate-poaching.jpg

De térjünk vissza a bejegyzésünk alapjául szolgáló cikkhez, amely az elhalászáson alapuló kapcsolatok belső világot vizsgálja! Belu és O’Sullivan (2018) kutatásában 675 heteroszexuális ember vett részt (55% nő, átlagéletkor= 31,3 év±4,23 év) akiket egy névtelen, online tanulmány keretében toboroztak és egy kérdőívcsomagot kellett kitölteniük. Ebben felmérték a résztvevők párkapcsolati történetét, a hűtlenséggel és a más partnerének elhalászásával kapcsolatos tapasztalataikat. A kutatók pontosan meghatározták, hogy mit is jelent elhalászni más partnerét, és felmérték, hogy a résztvevők között ki az, aki aktuális kapcsolatában elhalászta más korábbi partnerét, ki az, akit jelenlegi partnere elhalászott korábbi partnerétől. Ezzel a következő négy kategóriába tudták sorolni a résztvevőket: elhalászók, elhalászottak, kölcsönösen halászottak, és nem elhalászók. Emellett felmérték még a résztvevők jelenlegi párkapcsolati elégedettségét, szexuális elégedettségét, párkapcsolati elköteleződését, valamint féltékenységét.

A kutatók az elhalászáson alapuló kapcsolatokban majdnem az összes vizsgált dimenzióban alacsonyabb értékeket mértek, mint azokban a kapcsolatokban, amelyek nem partner-elhalászásra épültek. Ez azt jelenti, hogy az elhalászás-jellegű viszonyokban alacsonyabb párkapcsolati elköteleződésről-, alacsonyabb párkapcsolati elégedettségről-, és alacsonyabb párkapcsolatba vetett bizalomról, valamint magasabb mértékű féltékenységről számoltak be a résztvevők, mint a nem elhalászás-jellegű párkapcsolatok esetében. A kutatók a további elemzésben összehasonlították az egyes kategóriák közötti kapcsolati minőséget is. Azt találták, hogy akiket elhalásztak (egy korábbi kapcsolatból a jelenlegibe), azok alacsonyabb elköteleződésről számoltak be, mint azok, akik elhalászók voltak (elhalászták jelenlegi partnerüket egy korábbi viszonyból).

matepoaching1200x628.jpg

A partner-halászat típusú kapcsolatban résztvevők egyébként nagyobb arányban számoltak be aktuális párkapcsolatuk alatti hűtlenségükről is, mint azok, akik nem partner-halászat útján jöttek össze egymással. Az „elhalászottak” több mint fele (52%), a „halászók” majdnem harmada (32%) mondta, hogy félrelépett, míg a nem-halászat útján összejöttek csupán 16%-a számolt be arról, hogy megcsalta aktuális partnerét.

Ez a kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a párhuzamosan folytatott párkapcsolatok (egy régi és egy új) helyett lehet, hogy érdemesebb lezárni egy viszonyt, mielőtt belekezdünk egy újabba. Ez megerősíti azt a korábbi személyiség-pszichológiai tapasztalatot, miszerint önmagában a két kapcsolat közötti időszakos egyedüllétnek is lehet személyiség-érlelő hatása, amely segíthet egy megfelelő partner kiválasztásában és egy jobb minőségű kapcsolat kiépítésében.

Forrás: Belu, C. F., & O'Sullivan, L. F. (2018). Why Find My Own When I Can Take Yours?: The Quality of Relationships That Arise From Successful Mate Poaching. Journal of Relationships Research9, 1–10.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://paleoszex.blog.hu/api/trackback/id/tr7614003614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.